BLOG

Vannak mondatok, amik az ember fejében még napokig (lehet, hogy tovább is?) visszhangzanak.
Nekem most ez az:
„Adrika, többet nem kell gyertek.”

Ennyit mondott a tulaj azon az estén. Nem mosolygott. ...

VIgyázat, nyomokban tudatosságot és talán politikát is tartalmazó bejegyzés következik!

Tegnap nagyon sokadmagammal ott voltam a Budapest Pride-on. Nem mondom, hogy én voltam a legszínesebb jelensé...

Valamelyik előző életemben boszorkány voltam. Kétség sem fér hozzá.

Nem az a seprűs-fekete macskás fajta, hanem az, amelyik néha túl sokat tudott, vagy túl hangosan kérdezett. Biztosan égtem tűzbe...

„Lassulj le egy kicsit!” – mondják. És mi mit csinálunk? Elővesszük a Google Naptárat, és beírjuk színkódolva, ismétlődő eseményre állítva, közvetlenül az edzés és a bevásárlás elé/alá/közé:
KEDD 16:00...

Néha azt érzem, hogy még a nyár is siet. Most kezdődött és már eltelt június fele. Sacc per kábé.

Gyerekkoromban a nyár végtelennek tűnt. A fák alatt olvasott könyvek, a forró járda illata - igazából...

Nemrég visszamentem az edzőterembe. Újra.

Ha egy klasszikus „újrakezdős” posztot vársz, azt kell mondanom, ez nem olyan lesz. Ez most más.

12 évvel ezelőtt, három kisgyerekkel, teljes állás mellett,...

Koncert utáni másnap reggel.
Kávé.
Konyha.
Vásárlás helyett csépelem a klaviatúrát.

Mi az első gondolatod, amikor ezt olvasod? Mi van akkor, ha minden az ellenkezője annak, aminek látszik?

A valóság...

Valamiért van egy kollektív beidegződésünk, hogy ha a mentális egészségünkről van szó, az vagy legyen ingyen, vagy tegyen csodát egy kávé áráért. Ha pedig már annyiba kerül, mint egy jobb színházje...

 Azt mondják, ha több magyarázat is létezik valamire, válaszd a legegyszerűbbet. Ez Occam borotvája, egy filozófiai teória.
Letisztult, logikus, szikével vágja szét a túlgondolt feltételezéseket.
Már ha...

Van az úgy, hogy az embernek elege van. A világból, a hírekből, az emberekből, a forgalomból, a boltban előtte toporgókból, a kormányból, a főnökéből, a szomszédból, sőt, néha még saját magából is....

Van az a pillanat, amikor már annyira próbálsz lazítani, hogy az is nyomasztó. Hogy relaxálni kellene, de megadott időben (hello nyári szabadságok!) vagy időre. Hogy már az énidő, a mindfulness-gyakor...

Az a helyzet megvan, amikor egy fél órát dilemmázol azon, hogy vajon mi legyen a vacsora, és mire eldöntöd, már teljesen elment az étvágyad? Ez is egy választás. Csak nem biztos, hogy teremtett bármit...