Néha azt érzem, hogy még a nyár is siet. Most kezdődött és már eltelt június fele. Sacc per kábé.

Gyerekkoromban a nyár végtelennek tűnt. A fák alatt olvasott könyvek, a forró járda illata - igazából az olvadó kátrányé, bűnös élvezet -, az unalom délutánjai, mind-mind lassúak voltak. Talán pont ezért voltak emlékezetesek. Ma már más: a nyár is tele van programmal, feladattal - hiszen az uborkaszezon is csak nézőpont -, “ki kell használni a jó időt” típusú belső késztetésekkel.

Pedig a lassúságnak gyógyító ereje van.

Nem olyasmi, amit beírunk a naptárba 14:30 és 15:15 közé, hanem inkább egy állapot. Egyfajta újrahangolódás önmagunkra. Picit kevesebb teljesítmény, és sokkal több jelenlét. És tudom, nem könnyű. Bennem is gyakran szól az a hang, ami szerint „még ezt meg azt meg kell csinálni, mielőtt kikapcsolhatsz”.

A testem azonban másról beszél. És talán a tiéd is.

A lelassulás nem luxus – hanem alapállapot

Most mondhatnám, hogy akkor jöttem rá igazán, mennyire elveszítettem a saját ritmusom, amikor Brazíliában elszállt a wifi és a sajnáltam egy valag pénzt elverni a mobilnetre. Hogy nem volt mit tenni, így csak ültem a verandán, a ventilátor monoton hangjával a háttérben, és unatkoztam. Hogy aztán... megéreztem, milyen rég volt, hogy csak úgy voltam, hogy nem kellett semmit elérnem, nem volt meeting, nem kellett hasznosnak lennem. És mégis: ott voltam teljesen. Teljesebben, mint sokszor azelőtt.

Elég hatásosan hangzik, de nem teljesen igaz.  A teljesség igen. Az, hogy Brazíliában eszméltem fel, nem.  Már hamarabb megérkezett lassulás lényege: nem elvesz, hanem visszaad. Teret. Figyelmet. Kapcsolódást.

És igen, lehetséges itt és most, nem kell hozzá Brazília, csak egy választás: nem futok tovább, hanem megállok egy percre.

De miért olyan nehéz?

Mert szokatlan. Mert a világ más tempót diktál. Mert a belső hajszáink hangosabbak, mint a lelassuló szívverésünk. De pont ezért fontos.

A nyár erre különösen jó időszak. Nem kell megváltoztatni az életet – csak visszalvenni egy picit. Meghallani magad, újra megérezni a bőrödön a napot, a szél érintését. Talán elővenni egy naplót, egy könyvet, vagy csak ülni, és semmit nem csinálni. (Igen, az is lehet cél.)

A Slow Summer erről szól. Nem a tökéletes nyárról – hanem az igaziról. Ahol kevesebb a "kell", és több az "itt vagyok".

Ha van kedved, tarts velem ezen az úton.
És hidd el, minden nyárral kicsit jobban megy.

Szeretettel ✨

Adri

🌿 Ha most te is lassulnál…

A Slow Summer online workshopot azoknak hoztam létre, akik érzik, hogy jó lenne letenni a tempót – legalább egy estére. Nincs elvárás, nincs „jó válasz”, csak egy 90 perces biztonságos tér, ahol megérkezhetsz önmagadhoz.

Ha úgy érzed, jól esne egy nyári újrakapcsolódás, várlak szeretettel.

📅 Időpont: 2025. június 17., kedd 19:00
🧘‍♀️ Helyszín: online, Zoomon
📔 Ajándék: letölthető Slow Summer Tervező

👉 Kattints ide a részletekhez és jelentkezéshez »