„Lassulj le egy kicsit!” – mondják. És mi mit csinálunk? Elővesszük a Google Naptárat, és beírjuk színkódolva, ismétlődő eseményre állítva, közvetlenül az edzés és a bevásárlás elé/alá/közé:
KEDD 16:00–17:00: tudatos semmittevés.

Valahogy így indul a modern pihenés.

Amikor a nyugalom is fáraszt

Az utóbbi időben a lassulás is egyfajta projekt lett: meg kell tervezni, kivitelezni, optimalizálni. És ha lehet, posztolni róla, hogy mindenki lássa, főleg, ha legalább 2 követőd van a közösségi médiában, akkor meg pláne, ha ezzel foglalkozol.

Lehet bejegyzést készíteni, arról, hogy

• minden nap új légzőgyakorlatot próbálsz (ilyet még nem csináltam 🤔),
• meditációhoz külön playlistet készítesz (A meditáció helyett boldogságos, vagy táncos ér? Az van.  Ha kéred a linket szólj! 🎧),
• reggelente lassan és tudatosan főzöd a matchát – de közben háromszor megnézed, hány kalória volt,
• megéled az „itt és most”-pillanatot és ki is rakod Instára, 27 filterrel. (Erről nem akarok beszélni, főleg akkor nem, amikor virágzik a hársfa és még az illatát is megmutatnám.  Filter nélkül.)

Közben, a nyugodt élet nem Insta-kompatibilis

A valódi lassulás nem néz ki jól a közösségi médiában.
Nem lesz belőle reels.
Nem lehet róla checklistet vezetni (becsszó már próbáltam).
És nem mindig rózsaszín.

Gyakran csak annyi, hogy:

• van egy csendes reggel, amikor csak követem az energiát, ahelyett, hogy egyszerre csinálnék mindent,

• a kávé, amit iszogatok, meleg marad,

• céltalanul sétálok, hanganyag, zene nélkül,

• hogy akad egy pillanat, amikor nem nyomaszt, hogy látszólag nem haladok semerre – mert nem is kell.

Egyszer le akartam lassulni. Úgy igazán. Adrisan.

Tényleg. El is határoztam az a nap a semmittevésé lesz. A vasárnap jó ötletnek tűnt, hiszen a 7. napon még az Úr is megpihent, de az élet közbeszólt, így egy random szerdát tűztem ki, hogy "rendesen" megcsinálom.
Ez lett belőle:

• 6:30-9:00 - Hagyjuk is, anya üzemmód, uzsonnakészítés, hol a tornazsák, küldjél pénzt, le is kéne zuhanyozni, hajam is milyen... 

• 9:00 – Kezdjük egy kis tudatos jelenléttel – irány egy 20 perces meditáció a YouTube-on.

• 9:25 – felugrott egy videó Mel Robbinstól. Klikk, megnéz. 

• 9:25-10:25 - lejárt a mosás, a laptop simán jön velem, még ki is teregetek, akkor már az ágyakat is megigazítom, mert miért ne, hívja a figyelmemet és amúgy is, én követem a csít.

• 10:25 – Streetkitchen: lassú napokhoz illő reggelik. Közben Mel Robbins következő része...

• 11:00 – fotó a hagyjuk a fenébe a málnás chiapudingot, helyette jó lesz a zabkásáról, legalább szép, vigyorog rajta a mazsola és fahéj arc, ez pont Adrisan autentikus. (Párhuzamosan az asztalon heverő összes, fotó megzavarására alkalmas dolog, mosatlan, munkaeszköz félresöprése)

• 11:10 – posztolás, hesteg lassúreggelek, szépazélet, adrivagyok, mutimiteszel

• 11:12 – frissítés, hány lájk jött és az x meg y meg z vajon ráfut-e...

• 11:20 – összerogyás: „Ez a pihenés dolog egész kimerítő…”

Ugye ismerős?

De akkor mit is jelent pihenni?

Mert minden, ami „kéne”, azt valójában nem akarjuk.
A pihenés akkor működik, ha lehet.
Ha nem egy újabb elvárás.
Ha nem kell jól csinálni.

A „pihenned kéne” legalább annyira nyomasztó, mint a „jobban kéne jelen lenned”, meg a „többet kéne magadra figyelned”.
Köszi. Majd eldöntöm.

Szóval inkább:

• lehet leülni, csak úgy.

• lehet nem válaszolni azonnal.

• lehet nem kipipálni semmit.

• És lehet kicsit visszatérni magadhoz – nem azért, mert kell, hanem mert jólesik.

Ha valamiért mégis jól jönne egy kis külső segítség…

… de nem akarsz újabb önfejlesztő projektbe kezdeni, akkor szeretettel hívlak a Slow Summer Workshopra.
Ez nem az a hely, ahol megmondják, mitől leszel még hatékonyabban nyugodt.
Ez az a tér, ahol megengedheted magadnak, hogy végre ne teljesíts – hanem csak legyél.

👉 Itt nézd meg, ha kíváncsi vagy rá
Nem kell semmit hozni – csak magadat. Minden másra ott a.... Nem, nem az! Hanem a nyár.

Szeretettel ✨

Adri