Írtam arról, hogyan lett belőlem újságíró. Vagy valami olyasmi. A Szalonban folytatott beszélgetéseim közül is egyre több köt ki végül a WakeUp Magazin oldalain. 2in1. 

Eredetileg nem ez volt a terv. A Szalon VIP-vendégeit azért hívom, mert olyan emberek, akik érdekesek és értékesek a tagság számára, és mert szeretem, amikor egy beszélgetésnek van ideje és tere olyan irányokba is elkanyarodni, amelyekre előzetesen egyikünk sem gondolt. A tagság előnye pedig, hogy a résztvevők ugyanúgy feltehetik a kérdéseiket, mint én.  Így kevésbé interjú szagú a dolog, inkább valós beszélgetés.

Néha annyi minden hangzik el, hogy sajnálnám, ha csak azok tudnának róla, akik ott voltak. Így született már interjú Polgár Györggyel, Bod Péter Ákossal, vagy Csörgő Adriennel. Meglehetősen különböző emberek, ami talán nem meglepő annak, aki ismeri a vendégválasztási szokásaimat.

Októberben Palya Bea érkezett a Szalonba. Ő novemberben lesz ötvenéves, én júniusban töltöttem be az ötvenet, úgyhogy az életkorunk adta magát beszélgetéstémának. Persze elég hamar eljutottunk a vállalkozásig, a saját hatékonyságunk csapdájáig és addig a kérdésig, hogy tulajdonképpen mennyi mindent akarunk még egyedül csinálni.

A beszélgetésből most egy hosszabb interjú született a WakeUpra. Az elejét itt is megmutatom.

Palya Bea: „Ennyit már nem kell csinálni egyedül” – szabadság ötven körül

Ötvenévesnek lenni ma egészen mást jelent, mint amit gyerekkorunkban láttunk. Palya Bea novemberben tölti be az ötvenet, és esze ágában sincs lassan leballagni az élet képzeletbeli hegycsúcsáról. Új lemezt készít, vállalkozást épít, tanít, és közben egyre tudatosabban figyel arra, mennyit vállal magára. A Szalon VIP-beszélgetésén az életközepi válságtól a női összetartásig sok minden szóba került. És persze az is, hogy mi történik, amikor egy rendkívül hatékony nő rájön: nem kell mindent neki megcsinálnia. Pagonyi Adrienn írása.

„Nekem még van három hetem” – mondja Palya Bea, amikor az ötvenedik születésnapok kerülnek szóba. November 11-én lesz ötvenéves és láthatóan jól érzi magát ebben az életszakaszban.

Gyerekkorából viszont egészen más kép él az ötvenes nőkről.

„Nálunk az 50 éves nő az néni volt már. 40 évesen is néni volt”  – emlékszik vissza. Az otthonkás, őszes, dauerolt hajú asszonyok mellett ott volt az édesanyja példája is, aki folyamatosan dolgozott, ellátta a ház körüli teendőket. Bea saját női családi mintájában is felismeri azt a működést, amikor valaki mindenki helyett dolgozik.

„Beleértve engem is. És ezzel játszom én az 50 körül.” 

Az ötvenedik születésnap közeledtével egyre többet foglalkoztatja, hogyan szeretné élni a következő évtizedeket. Nemrég felvette a Túl a hegyen című lemezét, amelynek már a címe is erre a kérdésre utal. Ha felértünk egy hegytetőre, onnan valóban csak lefelé vezethet az út?

„Attól én még azt gondolom, hogy lesznek újabb csúcsok.”

Az életközepi válság kérdésére is meglehetősen sajátos választ ad.

„Nem volt időm válságba kerülni, mert dolgoztam.”

A folytatásért kattints ide.