Azt mondják, ha több magyarázat is létezik valamire, válaszd a legegyszerűbbet. Ez Occam borotvája, egy filozófiai teória.
Letisztult, logikus, szikével vágja szét a túlgondolt feltételezéseket.
Már ha a világ úgy működne, mint a matek érettségi - egyetlen jó megoldással.

Csakhogy a valóság nem ilyen.
A valóság az, hogy különböző tapasztalatokkal, élményekkel, világnézettel vagyunk itt – és mind azt hisszük, hogy mi látjuk jól a dolgokat.
Mert hát nekünk van „józan paraszti eszünk”, nem igaz?

Valaki nemrég azt írta nekünk a YouTube csatornánkon (ha nem tudod, miről beszélek, irány a Kiborító és ha már ott vagy, iratkozz is fel, kérlek!), hogy bár intelligensek vagyunk, tanultak, olvasottak és műveltek, mégis ostobaságokat beszélünk. Mert „elragadott minket a korszellem, jóemberkedünk, és elbuktunk a tények értelmezésénél”.

Ritka szép és enyhén oxigénhiányos logikai bukfenc.
Kb. olyan, mintha azt mondanám egy Michelin-csillagos séfre, hogy „elképesztően jó ízlésed van – csak sajnos nem főzöl jól”.

Adott tehát egy téma – mindegy, hogy párkapcsolat, társadalom, emberi játszmák – és két teljesen eltérő nézőpont. Én 6-osnak, te pedig 9-esnek látod.  (Megvan a mém a közösségi médiából, ugye?)
Mindketten biztosak vagyunk a magunk igazában, és egyikünk sem hülye. (Legalábbis jó esetben.)

És akkor jön valaki oldalról, és közli: ez csak egy irkafirka a betonon.
Kinek van igaza?
Mindenkinek. És senkinek sem.
Mert a világ nem fekete-fehér.
Az élet nem bináris. Nem 0 vagy 1.
És főleg nem „igazam van / hülye vagy”.

Az a mondás jár a fejemben:
„Hülyékkel nem vitatkozom – lerángatnak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.”
Na, nem mintha bárkire rámondanám, hogy hülye. Olyat soha nem tennék... Izééé....
Csak néha érezni, amikor nem párbeszéd zajlik, hanem önigazolás.

És itt jön a csavar:
Lehet, hogy te tényleg máshogy tapasztaltad az életet.
Lehet, hogy a te valóságodban más szabályok működnek.
És lehet, hogy mi vagyunk azok, akik egy alternatív valóságban, mondhatni buborékban élünk.
Ez sem kizárt.

Csakhogy az, hogy valami nem egyezik meg a saját tapasztalatoddal, még nem jelenti azt, hogy hülyeség.
Lehet, hogy csak nem a te irányodból néz a kamera.

Ezért is beszélünk ezekről a kiborító témákról.
Mert a valóság nem mindig egyszerű, nem mindig logikus – és szinte sosem objektív.
Aki szerint egyetlen helyes nézőpont van, az legfeljebb tükröt tart, nem ablakot nyit.

Szóval, ha valaki szerint ostobaságokat beszélünk, elfogadjuk és akkor javaslom: ne nézze. Ne hallgassa.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyasmivel töltsük, amit ostobaságnak tartunk.
És ha mégis választjuk– talán elgondolkodtatott valami. Akkor pedig már nem is olyan ostoba dolog.

Szeretettel ✨

Adri