BLOG

Ivan and the... modern boszorkány napfordulója

tudatosság varázslat önismeret Jun 24, 2025

 

Valamelyik előző életemben boszorkány voltam. Kétség sem fér hozzá.

Nem az a seprűs-fekete macskás fajta, hanem az, amelyik néha túl sokat tudott, vagy túl hangosan kérdezett. Biztosan égtem tűzben (a szó szoros és átvitt értelmében is), és volt, hogy ugrottam. Át a saját korlátaimon, félelmeimen, vagy csak egy random Szent Iván-éji tűz fölött, ha épp úgy adódott.

Ma se tűz, se udvar, se koszorúk, egy kósza mécses ég csak a konyhapulton, aminek már háromszor beletúrtam a viaszába, hogy ujjlenyomat-mintát vegyek, mint anno hatévesen.

És mégis… valami ilyenkor mindig megmozdul.

Napforduló. Fényből sötétbe, sötétből fénybe.

Szent Iván éjjele a nyári napfordulóhoz kötődik – a leghosszabb nappalhoz, amikor csúcsra jár a fény. Innen már „visszafelé megyünk”, mondják sokan, de én inkább úgy érzem: innen kezdünk érni.

A régi időkben ezt ünnepelték. 

Mi mostanában már inkább multitaskingban, elintéznivalókban létezünk, meg „csak gyorsan leszaladok valami vacsiért” (jut is eszembe....) módon élünk. Pedig a belső évkör most is forog. A testünk, a ritmusunk, a lelkünk még mindig tudja, hogy ez egy fordulópont.

Mi lenne, ha ma este megállnánk egy percre varázsolni?

Nem nagy szertartásra gondolok. Nincs tűzugrás, nincs sámándob (hacsak nem Spotify-on). Csak egy mélyebb lélekzet és figyelem. Arra, hogy:

  • Milyen fázisban vagy most?

  • Mit égetnél el szíved szerint, ha lenne hozzá egy belső máglyád?

  • És mit hívnál be a fényben, most, hogy itt a csúcs?

Mert lehet, hogy nem élünk már faluban, nem szedünk gyógynövényeket hajnalban, és nem házasítanak a kútba dobott virágszirmok - bakker... De attól még lehet mágikus ez a nap. A tudatosság – a figyelem, a jelenlét – a modern boszorkányság. És nekem, személy szerint a túlélési stratégiám.

Nincs tűz? Sebaj. Tedd be a kedvenc lejátszási listád.

Csinálj egy finom teát és/vagy tölts ki egy pohár bort és csak engedd meg magadnak, hogy megállj. Ma este. Év középen. Ott, ahol a nappal már nem nő tovább – de a benned égő fény talán pont most kezd igazán világítani.

Nem kell nagy szavak. Elég egy sóhaj. Egy érzés. Egy "hmm, ja, tényleg". Az is varázslat.

Boldog napfordulót – minden boszorkánytestvérnek, aki már égett és aki még ugrik.

Maradjunk kapcsolatban!

A Facebook és a többi platform már nem ugyanaz, az email cserébe maximum a spam-ben landol, de elér. 

Én sem szeretem a spam-et. Csak arról írok, amiről olvasnék is.