Vannak napok, amikor az ember csak annyit kérne az élettől, hogy a kávéja meleg legyen, a gyereke ne kérdezze meg háromszor, hogy „de miért?”, és ne csak az algoritmus találja meg, hanem valami jó is.

És akkor BUMM.
Történik valami.
Kértél valamit, és ott van előtted – nem biztos, hogy hátast dobsz tőle, de azért meglepő.
Visszamosolyog az ellenőr a villamoson. Átenged az első autó a zebránál. Pont előtted szalad fel a mókus a fára. Dupla szivárvány jelenik meg az égen. Szélsőséges esetben csak nem történik semmi rossz, és már ez is ünnep.

És itt jön a nap kérdése:
Ilyenkor mit csinálsz?
Csak vállat vonsz, hogy „nahát, végre”, vagy tényleg megállsz egy pillanatra, és azt mondod:
„Ez most… hát ez varázslat.” (Haladóbbaknak: "Na, ez az én valóságom!")

Az van, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyi minden történik körülöttünk, amit simán címkézhetnénk 
hétköznapi csodának.
Helyette inkább besoroljuk a „szerencsém volt” vagy „jól jött ki a lépés” esetleg "megdolgoztam érte" rovatba. Mintha kellemetlen lenne elismerni, hogy valami csak úgy, minden logika ellenére, jól, varázslatosan alakult.

Pedig ha egy kicsit figyelnénk – és most nem az intuíciódra célzok, hanem a józan eszedre –, akkor észrevennénk, hogy ezek a kis pillanatok nem véletlenek. Hanem jelek.
Jelek arra, hogy van valami nagyobb -(jó isten, gondviselés, univerzum, hívd ahogy szeretnéd), ami néha rád is odafigyel. (Igen, még rád is. Akkor is, ha tegnap beszóltál a kollegádnak, leüvöltötted a kölök fejét, csak egy pohárral ittál többet, mint kellett volna.)

Szóval játsszunk ma is!
Indíts egy listát.
A neve lehet például: „Mindennapi csodák”.
Semmi extra – csak egy jegyzet a telefonodon vagy egy elhagyott napló, amibe most új életet lehelsz. Esetleg egy pdf, amit letölthetsz és kinyomtathatsz innen.  (Még az e-mail címedet sem kérem el cserébe.  Mi ez, ha nem csoda? 😉)

Írj fel mindent, ami egy picit is más, jobb, szokatlanul kedves, netán meghökkentően váratlan.
– Egy régi ismerős, aki pont akkor ír rád, mikor eszedbe jutott.
– Egy parkolóhely, ami csak rád várt (de tényleg!).
– Egy mosoly, egy random ölelés, egy jó mondat egy könyvben, amit épp ott nyitottál ki.

Nem kell nagy dolgokra vadászni.
A varázslat ritkán érkezik fanfárokkal vagy konfettivel.
Sokkal inkább csendben, alattomosan, de hatásosan mászik be a napodba.

És tudod, mi történik, ha elkezded ezeket észrevenni?
Hát az, hogy több lesz belőlük.
Mint amikor megtanulsz egy új szót, és utána mindenhol azt hallod.
Csak itt a „szó” a figyelmed, a varázslat meg már eddig is ott volt – csak épp nem vetted észre.

Szóval:
Figyelj.
Írj.
Ámulj vagy nevess rajta.
És mondd ki néha:
„Mindennapi varázslatunk add meg nekünk ma.”
Csak aztán ne csodálkozz, hogy tényleg megkapod.