Van az a pillanat, amikor már annyira próbálsz lazítani, hogy az is nyomasztó. Hogy relaxálni kellene, de megadott időben (hello nyári szabadságok!) vagy időre. Hogy már az énidő, a mindfulness-gyakorlás is felkerült a teendőlistára, valahova a bevásárlás és az e-mailek olvasása közé.

És akkor ott állsz a jógamatracon vagy ülsz a meditációs párnán esetleg a tengerparton, és azon agyalsz, hogy miért nem tudok kikapcsolni?

Nem vagy ezzel egyedül.

A mai világban a „stressz” olyan, mint egy állandó háttérzaj – alig észrevehető, mégis mindig ott van. Mi lenne, ha nem elnyomni próbálnád, hanem meghallgatni? Mi lenne, ha nem a „nincs stressz = jó élet” képlet mentén működnél, hanem megengednéd magadnak, hogy valóban jelen legyél, akár feszültség van benned, akár nem?

Egy kérdés, ami sokszor segít nekem tisztábban látni: „Mi más is lehetséges itt, amit még nem vettem számításba?”

Ez nem egy mágikus kérdés, amitől megjelennek a válaszok, inkább egy apró elmozdulás attól az automatizmustól, hogy a stresszt megoldandó problémának látjuk. És inkább kíváncsisággal fordulunk felé: mit akar nekem ez most mutatni?

És a másik: produktivitás. A nagy szent grál.

Teljesíts, de közben ne hajtsd túl magad. Legyél fókuszált, de kreatív. Tarts határidőket, de hallgass a belső ritmusodra is. Lehetőleg egyszerre.

Talán épp itt lenne az ideje újradefiniálni, mit is jelent az, hogy haladni.

Mi van, ha nem az a hatékony, aki mindig pörög, hanem az, aki időnként megáll? Mi van, ha nem csak az számít, hogy mennyi dolgot pipáltál ki, hanem hogy mit éreztél közben? Mi lenne, ha az ihlet és a pihenés is ugyanolyan fontos részei lennének a produktív napnak, mint a „megcsináltam” pillanatok?

Egy barátom egyszer azt mondta: „Én már nem naptár szerint élek, hanem hőmérséklet szerint.” Először nevettem, aztán rájöttem, mennyire sokat mond ez. A testünk, a hangulatunk, az energiánk ciklikus. Nem vagyunk robotok. És lehet, hogy az egyik nap 12 dolgot intézel el, másnap meg csak annyit, hogy levegőt veszel. És ez is elég.

Ha most nyár felé (vagy épp a belső tavaszod felé) haladsz, lehet, hogy nem a „több jobb” logikája mentén fogsz fejlődni, hanem a kevesebb, de igazabb irányába.

Szóval, lehet, hogy ma nem kell megoldanod mindent.

Lehet, hogy ma elég csak figyelni. Vagy kérdezni.

Mi lenne, ha nem akarnád uralni az időt? Csak együtt létezni vele.

És ki tudja – talán így még az is megtörténik, hogy megérkezik a belső csend. Nem erőből. Hanem mert végre helyet adtál neki.

Szeretettel ✨

Adri

Ha úgy érzed, itt az ideje másként tekinteni a stresszre, a feszültségekre vagy épp önmagadra… akkor lehet, hogy a tested és a lelked is új megközelítésre vágyik.

A Bars tanfolyam egy gyengéd, mégis mélyen ható módszer arra, hogy elindulj egy könnyedebb, kiterjedtebb, tudatosabb élet felé. Nem kell „készen állnod” – csak nyitottnak lenni arra, hogy mi más is lehetséges.

👉 Tudj meg többet a Bars tanfolyamról itt

Vagy egyszerűen csak kérdezd meg magadtól:
„Mi lenne, ha ez most nekem szólna?”