Volt már olyan napod, amikor csak annyit szerettél volna, hogy ne mindenki akarjon egyszerre mindent tőled? Amikor a „csend és nyugalom” fogalmát csak a spájzban elrejtett, dugi Nutella értette meg igazán?

Simán lehet, hogy csak velem volt már ilyen... Az utolsó előtti brazil reggelemen tűnődtem ezen, miközben kortyolgattam a kávém a verandán és hallgattam az esőt: a legnagyobb változások néha nem tűnnek nagynak. Sőt. Néha csak annyi, hogy nem reagálsz úgy, mint eddig.

Nem nagy cucc. Csak épp minden más lesz tőle. És hogy mit lehet másként?

1. Nemet mondani a trauma-drámára

Tudod, amikor valaki már megint jön a világvégével (Te ugye sosem csinálsz ilyet?!) – „nem írt vissza 17 percig, biztos utál”, „a szomszéd csúnyán nézett, lehet, hogy el akar átkozni” –, akkor jöhet a határozott választás: „Köszi, most inkább nem”.
Minden egyes alkalommal, amikor nem merülsz bele a másik forgatókönyvébe, hanem a békét választod, valójában magadra mondasz igent. Egy lazább, szabadabb, kevésbé gyomorgörcsös önmagadra.
A világvége pedig nélküled is eljön, ha annyira akar.

2. Kíváncsinak lenni ítélkezés helyett

Ez az, ami először kicsit kihívásos. Olyankor kifejezetten, amikor valaki a kasszánál telefonál, közben próbál fizetni, és még a gyerekének is válaszol. Három nyelven. Te pedig mást sem szeretnél, csak haladni, kezedben a hirtelen felindulásból kiválasztott croissanttal.
Elsőre akár jöhet is a gondolat: „Miért nem tud/akar egyszerre csak egy dolgot csinálni?”
Másodjára akár el is játszhatsz a kérdéssel: „Mi lehet most ebben az emberben?”
Lehet, hogy túl sok rajta a teher. Lehet, hogy éppen próbálja túlélni a reggelt.
Hirtelen már nem (csak) egy „idegesítő ember” a sorban, hanem egy történet. Egy lehetőség. Emlékeztető, hogy mindannyian próbálkozunk.

3. Felvállalni a sebezhetőséget

Igen, jól olvastad, sebezhetőség. Hívhatod akár érzékenységnek. Sokan, túl sokszor hallottuk, hogy legyünk kemények. Mint a kád széle. Vagy Tarzan sarka.  (A tetszőleges aláhúzandó.)
Pedig milyen gyógyító, amikor valaki őszintén azt mondja: „Figyelj, most ez nekem fáj.” Vagy: „Nem tudom még, mit érzek.”
A legtöbben nem bántani akarnak. Csak nem tudják, hogyan kapcsolódjanak – amíg nem látják, hogy lehet így is.
A sebezhetőség nem falat emel – hanem ajtót nyit.

4. Hálásnak lenni az apró dolgokért is

Az elmúlt három hétben szinte minden pillanatban éltem a hálát. Amikor a kolibri átrepült előttem. Amikor az óceánban kiszúrtam a delfinek uszonyait.  Amikor megláttam a szobámba bekészített frangipani csokrot - amiről azt hittem, csak Ázsiában van. 
Amikor meglátod, hogy minden lehet ajándék, akkor kezd el változni a világod.
Nem kívül – belül. És hidd el, az sokkal tartósabb.

5. Önmagaddal törődni

Néha elég egy mély levegő, egy pohár víz, vagy egy 5 perces „senki ne szóljon hozzám” szünet.
Nem kell feltétlen elvonulás Balin (bár nem utasítanám vissza, csak előbb hadd pihenjem ki a repülés fáradalmait...). Elég, ha észreveszed: te is valaki vagy, akire figyelni lehet. Sőt, mit több, figyelni kell. 
És nem, ez nem önzés. Ez alap. Mint a wifi jelszó egy kávézóban. Ha nincs, nem működik semmi rendesen.

6. Önazonosnak lenni

Na, ez sem mindig könnyű. Néha bátorság kell hozzá, néha csend.
Minden apró lépés, amit a valódi önmagad felé teszel, kinyit egy új ajtót és ezek mögött az ajtók mögött ott vannak azok a pillanatok, amikor azt érzed:
„Ez most tényleg én vagyok.”
Nem szerep, nem megfelelés, nem túlélés – csak te.
És hirtelen minden kicsit könnyebb lesz. Kicsit szabadabb. Kicsit a "helyére kerül".

Apró dolgok.

Lehet, hogy kívülről nem történik semmi különös.
Te csak kicsit másként nézel, másként hallgatsz, másként, mást választasz.
Nem nagy cucc.

Semmi extra – csak minden megváltozik.

Szeretettel ✨

Adri

És ha már itt tartunk...
Mi lenne, ha ezek a kis változások nemcsak néha történnének meg, hanem természetessé válnának?

Ha lenne egy eszköztárad, ami segít:

• elengedni a mentális túlterheltséget,

• lecsendesíteni az ítélkezést,

• közelebb kerülni ahhoz az önmagadhoz, akit talán még te is csak most kezdesz felfedezni?

Ez nem sci-fi, és nem is 3 hetes elvonulás Brazíliában (bár... az se rossz, sőt).
Ez a Bars tanfolyam - amiből a következőt június 8-án tartom.

Egy nap. Egy könnyed, egyszerű módszer: 32 pont a fejen – és egy nagy adag „hű, ez most tényleg más”.

📍Ha kíváncsi vagy, itt megnézheted a részleteket.

Mert lehet, hogy ez is csak egy „kis dolog”.
De mi van, ha nem is olyan kicsi?