Elutaztam Brazíliába. És nem „használtam ki” az utat.
Nem volt tele a naptáram, nem rohantam végig a látnivalókat, sőt...  Nem is volt listám arról, hogy mit kell megnézzek.

És tudod mit? Egyáltalán nem volt emiatt bűntudatom.

Sőt, örültem neki, hogy kimaradtam dolgokból.

A FOMO árnyékában

Sokan ismerjük a FOMO-t – Fear of Missing Out, vagyis a félelem, hogy kimaradunk valamiből. Ez egyfajta belső nyomás: mindig ott kell lennünk, jelen kell lenni, haladni kell, mutatni kell, élményt gyűjteni, fejlődni. Legyen szó munkáról, utazásról vagy akár a hétvégi programokról.

Ha belegondolok, az életem nagy része így telt. Ha utaztam, mindent is látni akartam. Ha szabadságon voltam, a cél az volt, hogy kimaxoljam.

De ez a brazíliai utazás más. És még mindig tart. 

Mi történt?

Néhány dolgot nem csináltam:

• Nem keltem hajnalban, hogy napfelkeltét fotózzak. (Bár, ha az időjárás engedi, a teknősökért még lehet, felkelek.)

• Nem mentem végig a kötelező turistahelyeken. (Az mondjuk segítség, hogy ezen a vidéken viszonylag kevés épített kötelező van, az óceán viszont mindenhonnan gyönyörű.)

• Nem fotóztam, csak azért, hogy fotózzam a következő naplementét, kagylót, tücsköt-bogarat.

Amit viszont csináltam:

• Sétáltam mezítláb a parton, anélkül hogy néztem volna az órát.

• Leültem egy caipirinha-ra (na jó, lehet, hogy volt kettő is) úgy, hogy közben semmit sem „intéztem el”.

• Hallgattam a hullámokat, a csendet, önmagam.

Lelassultam. Elengedtem. Jelen voltam.

Joy of Missing Out

Már egy ideje beszélünk róla, de itt és most ütött be, hogy mit jelent a JOMO – Joy of Missing Out.
Az öröm, amit akkor érzünk, amikor tudatosan választjuk azt, hogy nem veszünk részt mindenben. Hogy nem reagálunk mindenre. Hogy nem vagyunk mindig elérhetők, aktívak, hasznosak.

Ez nem lustaság. Ez belső szabadság.
Annak a szabadsága, hogy nem hajszoljuk a külvilág elvárásait – és a saját belső „kell” listánkat sem.

Hazaviszek valamit

Nem csak élményeket viszek haza Brazíliából, hanem valami fontosabbat: egy érzést.
Annak tudatosítását, hogy lehet másképp. Hogy a lelassulás nem időpazarlás, hanem újratöltés. (Relax and recharge, ahogy a tanult angolok mondják.)
Hogy kimaradni nem kudarc – hanem lehetőség.
És, hogy a világ nem dől össze attól, ha egy ideig csak létezem, nem csinálok.

És te?

Mikor érezted utoljára, hogy jó volt nem csinálni semmit?
Hogy nem kellett több, csak az, hogy ott vagy, jelen vagy, elég vagy?

Lehet, hogy ideje neked is kipróbálni a JOMO-t.
Nem kell hozzá óceánpart – elég egy délután, amit magadra szánsz.
Kapcsolj ki. Kapcsolódj be.

A világ megvár.