Egyszer régen – amikor még azt hittem, hogy ha van határidőnaplóm, akkor az életem is kontroll alatt van – belefutottam egy japán hangulatú Pinterest idézetbe, ami az Ikigai-ról szólt. A betűtípus dőlt volt, pasztellszínű virágokkal körülvéve. Hát mondom, ez biztos valami bölcs dolog lesz.

Rá is kerestem (természetesen egy olyan napon, amikor halálosan elfoglalt voltam, és mégis 43 percet töltöttem azzal, hogy kiderítsem: mi az élet értelme – képekben, TED Talkban, és egy holland coach YouTube-videójában, ahol a hölgy háttérzenére meditált egy levendulamezőn...).

Szóval mi az az Ikigai?

A japánok szerint az Ikigai az ok, amiért reggel felkelsz.

Hát… nekem ez túl sokáig a gyerekek sírása, a kávé reménye, és a mosógép folyamatos etetése volt. Akkor még azt gondoltam, biztos van, akinek ez egy világmegváltó szenvedély, flow-élmény, megvalósult önvaló. Jó neki. Én pedig örültem, ha nem egy darabka LEGO-ra léptem az ágy mellett hajnalban.

Az Ikigai térképe négy halmazból áll, akár el is tűnődhetsz rajtuk:

• amit szeretsz csinálni,

• amiben jó vagy,

• amire a világnak szüksége van,

• amiért pénzt kapsz.

És ezek középen egyesülnek, mint a Marvel-univerzumban a Végtelen Kövek. Csak itt nem a világot mented meg (vagy nyírod ki a felét), hanem önmagadat próbálod összerakni, miközben már megint odakapott a rizs... Ott középen van a FLOW.  Így, nagybetűvel.

És akkor most mi van?

Az Ikigai szép koncepció. Csak épp a legtöbben úgy ülnek előtte, mint én a legutóbbi IKEA-s polc mellett: “Szép, szép… de hol kezdjem?” És amikor rájössz, hogy az utasítás 18 oldalas, a csavarhúzót elhagytad, és közben a közös felügyelet alatt álló kutya belefeküdt a dobozba – akkor beüt a pánik. „Én ehhez kevés vagyok.”

De figyelj, nem vagy kevés.

Csak épp nem tanították meg, hogyan kell kibogozni, hogy TE miért vagy itt. Mire vágysz, mitől dobog a szíved, mit csinálnál, ha nem kéne mások elvárásait naponta újra és újra letöltened, mint egy frissítést a telefonodon.

És most jön az a rész, amikor mondhatnám: „Szerencsére van megoldás…” – és igen, mondom is.

Aki ad – de nem felejtkezik el önmagáról

Készítettem egy önismereti minikurzust, azoknak, akik érzik, hogy valami több van bennük, mint a napi feladatlistájuk. Akik adnak, adnak, adnak – és végre szeretnének magukra is emlékezni.

Ez a kurzus nem virágos szöveg és habos babos klisék gyűjteménye. Hanem konkrét kérdések, gyakorlatok, felismerések, néhány jólesően pimasz gondolat, amiket eddig talán csak a fejedben fogalmaztál meg.

Nincs bullshit, van munkafüzet. Nincs „csak akarni kell”, van: „nézzük meg, mire vágysz valójában”. És nincs „most nincs időm rá” – mert hidd el, saját magadra mindig van időd. Csak választanod kell.

👉 Kattints ide, ha te is szeretnéd megtalálni a saját Ikigai-odat – vagy legalább az első csavart az IKEA-polchoz.

Mert az élet nem lapraszerelt. És te sem összecsukható verzióban létezel. Itt az idő, hogy végre magadhoz nyúlj – mármint lelkileg. A többire ott a...

Baráti pimaszsággal és szeretettel ✨

Adrienn