Az a mondás megvan, hogy happy wife = happy life, azaz boldog feleség egyenlő a boldog élettel és most belefutottam egy hasonlóba is: boldog test = boldog élet. Elsőre kicsit olyan, mint egy jógastúdió öltözőjében falra nyalt, füstölő illatú motivációs gondolat, vagy egy Insta-poszt, de valljuk be, van benne valami.

Csak hát... mit jelent az, hogy boldog a testem?

Nem pont azt, hogy minden reggel énekelve ébredek, és a combjaim is repesnek az örömtől - pedig mit nem adnék érte... Inkább azt, hogy észreveszem, amikor jelez. Pontosítok. Hogy nem csak akkor veszem észre, hogy szól, amikor fáj, nyom, puffad, sajog vagy tiltakozik. Hanem akkor is, amikor még csak suttog. Mert beszél hozzád, ha kérdezed.

Te mit kérdeznél ma a testedtől?

Na, ez is egy olyan kérdés, amitől bőszen forgattam a szemem. Kérdezzem meg? A testem? Mintha lenne válasza...

De képzeld: van. Csak nem mindig úgy, ahogy elvárjuk. Nem küld SMS-t, de ha megkérdezed:
– Mit kívánsz enni?
– Merre menjek ma?
– Szükséged van pihenésre vagy inkább mozognál?

Egy-egy érzés, nyomás-húzás, kívánás, elutasítás formájában jelez. Csak hát, meg is kéne hallani ezeket.

És nem, a válasz nem feltétlenül az lesz, amit szeretnénk, vagy amit az elménk kitalál. A tested lehet, hogy épp salátát kíván, miközben te fejben már a Nutellát kanalazod. Vagy épp nem akar edzeni menni, mert inkább nyújtana egyet otthon, lassan, komótosan, zokniban.

Ne kényszerítsd, hanem hallgasd meg!

Sokszor hallottuk, hogy “minden fejben dől el”. Meg hogy “ne engedj a tested gyengeségének”. Ami valahol motiváló is lehet – csak közben elveszítjük a kapcsolatot azzal a lénnyel, aki szó szerint minden nap cipeli a lelkünket.

A tested nem az ellenséged. Nem is egy makacs, vad ló, amit be kell törni. Inkább olyan, mint egy régi jó barát(nő), aki időnként szókimondó, néha drámai, de ha figyelsz rá, az szó szerint életet menthet.

És tudod mi az igazán érdekes? Hogy az önostorozás, az ítélkezés, és a „már megint hogy nézek ki?", „a mekkora a se**em” és „hello toka/szarkaláb/narancsbőr!” típusú mondások semmilyen szinten nem működnek motivációként. Nem leszel tőlük feszesebb, sugárzóbb, ránctalanabb. A tested nem szépül meg attól, hogy szidod. Maximum megsértődik és felpuffad - dacosan. (Valljuk be: jogosan.)

Mi van, ha játszhatnál vele?

Tudom, tudom… a „testtel való játék” sokaknak még mindig 18 pluszos tartalommal bír, vagy azt jelenti, hogy el kell érni valami bikiniszezon-kompatibilis állapotot. (Mintha a testünk egy nyári projekt lenne, nem egy életre szóló társ.)

Mi lenne, ha most nem a külcsínre hajtanánk? Hanem egyszerűen csak felfedeznénk:
– Mit élvez a testem?
– Mikor érzi jól magát?
– Hogyan tudok jól lenni benne?

Tánc, nyújtózás, érintés, víz, napfény, nevetés – ezek nem luxusok, hanem alapfelszereltség, ha valóban jóban akarunk lenni önmagunkkal.

Egy kis tükörgyakorlat 

Ha benne vagy egy apró játékban, próbáld ki ezt:

Állj meg a tükör előtt. Lehet ruhában, de inkább legyen anélkül, attól függően, mennyire vagy bevállalós (vagy mennyire nincs otthon senki). És csak nézd meg: Ki az, aki visszanéz rád?

Nem azt kérdezem, hogy "tetszik-e". Hanem hogy: tudsz-e hálás lenni érte? Találsz-e három olyan testrészedet, amit szeretni tudsz?

A tested minden nap teszi a dolgát. Visz, cipel, ölel, táncol, gyógyul, ha hagyod.
Én például évekkel ezelőtt eltörtem a karomat, és a testem két hét (!) alatt összeforrasztotta a csontot. Most pedig itt vagyok, gépelek, ölelek, főzök, integetek – teljesen természetesen és még az időjárást sem tudom előrejelezni, mint annyi más csonttörött.

És tudod mi a furcsa? Amint hálás vagy egy-egy porcikádért, a tested elkezd énekelni. Fellélegzik. Örül. Megnyugszik.
Nem, nem fog fényleni a bőröd vagy eltűnni a narancsbőröd (bár ki tudja…), de belül valami kisimul.

Hiszen te választottad ezt a testet erre az életre. Akkor miért ne élveznéd is vele, benne?

Egy utolsó kérdés mára:

Ha ma csak egyetlen dolgot kérdeznél a testedtől, mi lenne az?

És ha válaszolna… meghallanád?